2010. november 22., hétfő

Ágyról - ágyra

Milinek a legújabb mániája,hogy a kiságyáról átjut a mi ágyunkba! Nagyon ügyesen tornázik,így rájöttem,hogy ezért sem érzi jól magát hason,mert így is eljut oda,ahova akar! Nem mozgatja meg az a tény,hogy hasról-hátra forogva egyszerűbb lenne,inkább a hátán forogva jut el a célba! Nagyon édes ahogy a folyamatot elvégzi. Majd lekamerázom,csak még nem sikerült,ha körülötte vagyok,akkor nem nagyon csinálja azt,amit akkor,ha nem látom! Éppen most is azon van,hogy átjusson a mi ágyunkra,hihetetlen!!! :D
A diavetítésből kimaradt,mikor Milit rendesen a kiságy hosszabb rácsával párhuzamosan teszem le a kiságyba,de ezt gondoljátok hozzá! :D
video
Íme képekben: 

2010. november 16., kedd

Imádok pelusban lenni!

Mili még nem nagyon akarja megszokni,hogy vége van a nyárnak,és nem lehet egész nap egy szál pelusban! Fürdés után mindig átmasszírozom babaolajjal,és utána hagyom egy picit meztelenkedni,nagyon élvezi,hogy nincs rajta ruha! :D Mikor kicsit jobban befűtök,akkor bodyban van,és akkor tud a legnagyobbakat játszani. Persze ilyenkor ezt kihasználom,és teszem a dolgom,mert ha elkezd fájni a fogacskája,akkor nagyon nyűgös lesz. De ez érthető!!!
Mikor visszanéztem a képeket,akkor szembesültem igazán azzal,hogy Mili mekkorát nőtt! Kinőtte a pelenkázót! Pont akkora,mint Mili a feje búbjától a lábáig! Kicsit elérzékenyültem,hogy mennyi idő telt már el,szinte rohan az idő! És már mekkora... Pedig nem tűnik olyan távolinak az a nap,mikor megszületett. De lassan ennek már hat hónapja!!!

2010. november 5., péntek

Mit mondtál,anyu?

Tegnap délután hason játszottunk Milivel. Tetszett neki a "történet",mióta alá van támasztva a mellkasa,azóta örömmel játszik hason,de még mindig csak 15 a max. Mikor elkezdett belemerülni a játékba,akkor gondoltam csinálok egy pár képet. Mikor elkezdtem beszélni hozzá,akkor sikerült ezt a képet készítenem! :D

2010. november 4., csütörtök

Rágóka

Mostanában Mili kedvenc játéka az apától kapott rágóka! Nagyon szereti,percekig "küzd",hogy a rágóka olyan pozícióban kerüljön a szájába,ahogy ő azt elképzelte! Miután ez nem mindig sikerül,így néha sírás a lesz a vége. De már egyedül dobja jó messzire, és ha mégis a közelében maradna a megunt rágóka,akkor együl elveszi maga mellől és ízletesen rágja tovább!
Nagyon édes,mikor tuszkolja a szájába a rágókát,és közben magyaráz! Gagyarászik a rágókának,hátha megérti,hogy éppen nem jó helyen van a szájában!

2010. október 31., vasárnap

Vendégek jöttek!



Múlt hét pénteken meglátogatott bennünket Anyukám,nagymamám,és a féltesóm lánnya,Réka!
Nagyon örültem,hogy itt voltak,mindig örülök!!! Mili  kicsit megijedt,mert a kiságyában volt,és a nagyim arcát látta meg először,de 2-3 perc után meg is nyugodott. Persze,az én arcomat szokta meg,és az apjáét a kiságy felett!!! De jól éreztük magunkat mindannyian egész délután!


2010. október 28., csütörtök

Remélem minden ok!

Tegnap Mili 4-5 x zihált,általában játék közben! Ma még csak egyszer,mikor a karomból letettem,és nem tetszett a kisasszonynak! Annyi tippet írtak a lányok a pb fórumon, hogy mindegyiket elhiszem,és már csak egyet kell választanom,hogy arra fogjam! Kezdek egyre biztosabb lenni abban,hogy ez nem asztma! Remélem igazam lesz,és mindenkinek,aki azt mondta,hogy nem valószínű,hogy asztmás lenne Mili!
Ez a kép tegnap készült,mikor játszottunk egyet hason. Hát nem sokáig bírta a kis hercegnő,de ez is több,mint a semmi. Hát a doktornéni mikor vizsgálta Milit,hasra fordította,hogy meghallgassa a tüdejét,és persze Mili azonnal a két kezére támaszkodva emelte a fejét elég magasra,és végig így maradt,amíg a doktornő vizsgálta. Itthon nem hajlandó csak pár percig megtartani a mellkasát... Kis lusti!

2010. október 26., kedd

Doki látogatás

Ma voltunk Dokinál,mert Mili már egy hete zihál. Esténként szokta,játék közben,vagy ha nagyon tetszik neki valami. Viszont ma reggel,mikor ébredezett,megint elkezdett zihálni. Lerohantuk a dokihoz,és azt mondta,hogy tiszta a tüdeje,nincs semmi gond,max a fával fűtés miatt párásítanom kell,mert száraz a levegő. Anyum azt mondja,hogy amíg nem fullad nincs baj,nem asztmás. anyósom azt mondja,hogy gyerekkori asztma,és ha nem figyelek oda megmarad... Most nem tudom mi van,el vagyok keseredve... Hála Istennek,nagyon jó kedélyű,jól érzi magát. Mindig mosolyogva ébred. Remélem tényleg csak a száraz levegő vagy a hangképzés miatt zihál. Remélem egy pár nap múlva elmúlik. Addig is párásítok ezerrel,nehogy az legyen a baj. Mi már festettük az ördögöt a falra. Azt hittük,hogy Mili asztmás. De a doktornő azt mondta,hogy egy asztmás gyerek más tüneteket is produkál,és nem tiszta a tüdeje. Egy pár nap és mi is megnyugszunk!

2010. október 21., csütörtök

Hozzátáplálás 2.


Már két hete Mili étrendjébe beépítettük a pépes kajákat. De egyik nap nem nagyon akart tápszert enni,gondoltam egy kis gyümölcslével csillapítom az éhségét. Nagyon ízlett Milinek a sárgabaracklé,csak egy gond volt,hogy utána nem kellett semmi más. Se a tejpép,se a kedvenc Hipp - gyümölcs mix, a tápszer meg végképp nem! Hát nagy nehezen bele erőltettem a tápszert,de csak a napi 1000 ml helyett 670 ml fogyott el,és 190 gyümölcslé. Sokan mondták,hogy ne aggódjak. Főleg anyukám, hogy nem buta az a gyerek a finomabb ízeket részesti előnyben! Igaza lett anyukámnak. De hozzá tenném azóta is csak a tejpép adag felét eszi meg a kisasszony,és a többi gyümölcs péppel is így áll. De a gyümölcslé jöhet minden mennyiségeben. Teát nem próbáltam meg adni Milinek,mert nem hasfájós,és feleslegesen nem akarom cukroslével itatni. A vizet abszolút nem fogadja el. De anyukám meg is találta az okát: Mikor terhes voltam Milivel,akkor napi 2-3 liter vizet ittam és 2 liter valami mást. Hát logikus,hogy a gyereknek elég volt a vízből :D! Nem csodálom :D. Úgyhogy maradunk a gyümölcslénél. Napi 2 dl simán elfogy. De a tápszer adag még mindig 800-950 ml között ingázik. Remélem egy kicsit később már nem kell ezen izgulnom!

2010. október 15., péntek

Hozzátáplálás

Mi eldöntöttük,hogy Mili babát elkezdjük új ízekkel megismertetni,mikor betölti a negyedik hónapot. Hát én naivan úgy gondoltam,hogy lereszelek egy almát,és meglátjuk eszik Mili belőle vagy nem. Hát két kanállal evett. Megpróbáltam az alma levét megkóstoltatni Milivel,az sem nyerte el a tetszését. Aztán én is belekanalaztam az almába, és megtaláltam az okát annak,hogy miért nem ízlik a gyereknek az alma: nagyon keserű volt! Úgy gondoltuk,hogy először egye meg Mili a tápszer adagját,aztán az alma reszeléket. Lehet,hogy a sorrend is probléma forrása volt. Aztán Apa mondta,hogy próbáljuk meg a tejpépet. Vettünk két félét. Most úgy adtunk Milinek uzsit,hogy először a pépet kóstolgatta,aztán a jól bevált tápszert kortyolgatta. A gyümölcsös péppel kezdtük, mivel tudjuk,hogy 3 napig egy ízt kell a babának adni,hogy megszokja,és meglássuk a hatást,remélve,hogy nem lesz allergiás,ezért így is tettünk! Nagyon szépen kanállal ette a pépet 3 napig. Negyedik napon mivel Apa dolgozott,megpróbáltam egyedül etetni Milit. Hát,nem nagyon kötöttem le az érdeklődését,így megvártuk Apát,és este szépen Apával megettük a pépet!

2010. október 14., csütörtök

Iszap - katasztrófa - Segíts!!!

Borzalmas dolog,ami az elmúlt hetekben történt,majdnem egy egész megyét öntött el a vörös iszap! Nem tudom hányan olvassátok ezt a blogot, de mindenkit meg szeretnék kérni,hogy segítsen! Én nagyon szkeptikus vagyok ebben a témában. Mindig azt a kérdést teszem fel magamban,hogy biztos jó helyre kerül az,amit küldök,és annak,akinek szánom?!
Most hála Istennek van egy kedves barátnőm, aki közvetlen az apukáján keresztül juttatja el,egy rászoruló családnak. A család hölgy tagja 8 hónapos terhes. Mikor ezt megtudtam,én is jelentkeztem,hogy segítek,amit tudok. Postai úton fog érkezni a segítség,a barátnőm apukájához,és ő fogja tovább adni! Tudom,nem mindenki áll úgy anyagilag,én is a háztartási pénzből fogom elvenni a pénzt,hogy a postán fel tudjam adni a küldeményt,de ez ne tartson vissza senkit, inkább gondoljatok bele, hogy ti mennyire örülnétek fordított helyzetben! Mint mindig most is csak egy más segítségére számíthatnak a magyar emberek,így kérlek,segítsetek! Ha valakinek módjában áll segíteni bármivel,és ez az "útvonal" (a segítőtől a rászorulóig) megfelel,akkor írjatok,és megbeszéljük,hogy hogyan érhet célba a segítség (pocaklakoval@freemail.hu)!
Előre is köszönöm!!!

2010. október 9., szombat

Hason fekszik Mili baba!


Mili max 10 percet bír ki,ha hason fekszik! Először megijedtem,hogy biztos az én hibám,nem volt eleget hasra fordítva,de mióta minden nap két óránként 10 percet hason fekszik,és ugyan ez a hiszti van,azóta tudom,hogy szimlán nem szeret így feküdni! De van abban a 10 percben néhány,mikor kifejezetten élvezi a helyzetet! Akkor mi is nagyon boldogok vagyunk,és várjuk a csodát,hogy vajon mikor is fordul Mili a hasáról a hátára!

2010. szeptember 30., csütörtök

Anyunál!


Tegnap délutánt anyukámnál töltöttük. Már két hete nem találkoztunk,mert nagyon megfázott. Hála Istennek,már nincs nagy baj,úgyhogy meglátogattuk a Mamát! Anyukám persze nagyon élvezte,mindig nagyon élvezi,ha az unokájával lehet,igazi NAGYMAMA. Eddig én voltan számára a világ közepe,de mióta megszületett az unokája,azóta már más a felállás. Aminek én nagyon örülök,hiszen az én értékrendem is, a páromé is változott,és szerintem ez így van rendjén. Nagyon örültem,hogy együtt voltunk,Mili is nagyon élvezte. Mindenki,többek közt anyukám is mondogatja Milinek,hogy "Mondjad a Mamának,hogy Mama.".Ezt általában mindenki a saját nevével helyettesítve táplálja a gyerekbe. Én is :D ! Hát,mit ad Isten Mili úgy döntött,hogy a Mama is örüljön,hogy a mamához hasonló szót kimond a maga módján. Volt nagy elolvadás, rögtön kérdezte anyum,hogy hallottam-e. Mondtam,hogy persze :D ! De nagyon édes pillanat volt! Hát így telt a tegnap délután!

2010. szeptember 28., kedd

Tegnap este


Tegnap,mikor éppen a vacsoránkat fogyasztottuk párommal, Mili rákezdett a szokásos "áriázáshoz". Mostanában a magashangokat részesíti előnyben,ez főleg akkor izgi,mikor előbukkan a migrénes fejfájásom. :D Biztos most edz Mili a hangjával,hogy később már meg se kottyanjon! Mikor másfél óra után "kiénekelte" a magas C-t,oda fordult hozzám,addig helyezkedett,amíg szinte belém bújt,megfogta a kezem,és hátra döntve a fejét engem nézett. Én ezeket a pillanatokat annyira meghatódottan élem át,hogy sírni tudnék. Annyira hihetetlen,hogy van egy kisember,aki még szinte nem is tudja,hogy ezekkel a pillanatokkal mennyi szeretetet ad nekem. Kb. egy perc múlva elaludt,de nem mozdult meg,nem engedte el a kezem,csak a kis szemét csukta le. És aludt. Nagyon elérzékenyültem,tényleg a világon nincs is ennél szebb,mikor a gyermekünk hozzánk bújik!

2010. szeptember 25., szombat

Elbújtam!


Mili ma reggel is elbújt a takarója alá!
Egyre többet játsza ezt,és mikorkikukkol a takaró mögül akkor nagyokat vigyorog. Mikor mi bújunk el,és utána azt mondjuk: "Kukucs",azt abszolút nem élvezi! De majd,gondolom idővel fogja díjazni ezt a játékot is!
Tegnap a kiságyára szereltem egy kendőt,amire felakasztottam azokat az anyagból készült játékokat,melyeket saját kézzel vartam. Az volt a játék lényege,hogy a különböző anyagból készített figurákat fogja meg,vagy csapjon rá egyet. Hát sikerült. Ki is fárasztotta egy picit,de nagyon örültem,hogy érdekelte!

2010. szeptember 24., péntek

Apával tv-t nézünk,és már nagyon unom!


Apa úgy döntött,hogy Mili nézheti a tv-ben a mesét egy kicsit. Mint tudjuk nem tesz jót a gyereknek,de Milit nagyon leköti a tv. Nagyon tetszik neki,és mikor meglátja rendszeresen magyaráz a tv-nek! Nagyon aranyosan teszi mindezt!Mint ahogy a képen is látszik éppen a tudtunkra adta,hogy álmos. De mondanom sem kell,hogy a kisasszony nem volt álmos aznap este. Általában este 10 és 1 óra között alszik el,de hála Istennek -lekopogom (kopp,kopp,kopp)- most már második hete végig alussza az éjszakát. Egyhuzamban 10-12 órát alszik. Végre egy kicsit mi is tudunk aludni. De megnyugtattak az anyukák,hogy ez csak muló szivárvány,mivel lassan jön a fogacskája,és akkor lesz "nemulass"! Már jelei vannak a fogacska érkezésének már kb. 3 hete nagyon sok nyál hagyja el Mili száját,és mindent,amit tud a szájába vesz. Amit nem,azért küzd,hátha sikerül mégis a szájába tenni. A legújabb kedvenc cumija az én ujjam. Aranyos,kedves gesztus,de nem nagyon hagyom,mert hiába tisztitom-mosom meg a kezem alaposan,félek,nehogy valami a szájába kerüljön!

2010. szeptember 19., vasárnap

Forgolódom!


Mili már egy hete vígan fordul oda hozzánk,mikor mellé fekszünk. Nagyon tetszik neki,hogy már ezt is tudja,és olyan könnyedén fordul,mintha mindig is tudott volna. :) Amíg vacsoráztunk beraktuk a kisasszonyt a hordozóba. Láttam,hogy a fejét elfodítva gügyög a pléden látható macihoz,de azt nem gondoltam,hogy a hordozóban megszeretne fordulni,és tessék... :D

2010. július 20., kedd

Meghatódtam!


Folyamatos látogatója vagyok egy oldalnak,és több fórum topicjának. Az egyik topicba 3 hónapos terhesen kezdtem elírni,kiírtam magamból a bánatomat,és örömömet. Közben egy nagyon jól összeszokott "brigád" tagja lettem. Még így személyes találkozás nélkül is merem állítani,hogy barátaim lettek azokból a lányokból. Klészi (az egyik "brigádtag") nagyon jól megfogalmazva úgy hív bennünket,hogy "virtuális barátnőim". Ellopva a találó kifejezését,ma az egyik virtuális barátnőm egy nagyon kedves és megható ajándékot készített nekem! Megosztottam a lányokkal egy képet Miliről,és Brekibogyó (becsületes nevén: Dina) készített nekem egy emléklapot!!! Annyira kedves és megható volt,hogy könnybe lábadt a szemem!Nagyon jólesett!!! Ritkán tudnak meghatni ennyire a dolgok és az emberek,de ennek a lánynak sikerült!
Ezúton is köszönöm Breki!!!

2010. július 19., hétfő

SIDS


Elvittük a házi orvoshoz Milit,mert 5 óra alatt 20x csipogott a légzés figyelő,így másnap elvittük. Adott egy beutalót a Heim Pálba,és már az nap be is mentünk Bölcsöhalál megfigyelésre. Szegény gyereket a nyakától a kis nunijáig tele aggadták,plusz egy szondát ledugtak az orrán,és mindkét orrlyukában volt egy légzés figyelő,a talpán pedig egy szaturáció mérő. Én zokogtam,miközben rárakták,és utáa is,nem tudtam úgy a gyerekre nézni,hogy ne sírjak. 8 órán keresztül voltak rajta ezek a cuccok,plusz a kiságyban kellett lennie,mert ott még egy légzés figyelő is volt. Mondanom sem kell,ogy vért vettek az ujjából,10 percre rá visszarohant a nővér,hogy mégegyszer le kell venni a vért,mert eltörték a kémcsövet... Mondanom sem kell,hogy mennyire anyáztam,de próbáltam magam visszafogni. Reggel 5-kor levették róla a kütyüket,és 8 -kor indultunk röntgenre,vénás vérvételre és uh-ra (has,koponya). Hála Istennek az égegyadta világon semmit sem találtak,minden negatív. A légzésére pedig annyit mondtak,hogy egy egy hónapos gyerekének felel meg a légzése,és ő 6 hetes,de mondta a doki,hogy ezt kinövi vagy egy-két napon belül vagy max egy hét. Biológiailag nem volt légzés kihagyása,csak annyira pici levegőt vesz,amit a légzés figyelő nem érzékel. Azóta nem szólalt meg a légzés figyelő,ez volt egy hete.
Imádkozom minden este,nehogy beteg legyen a gyerek,mert ez borzalmas volt! Nem beszélve a környezetről ennyi erősen pigmentált embert egy helyen még nem láttam...borzasztó volt. Persze nem ez volt a lényeg,de lesokkolt,hogy magyar gyereket szinte nem is láttam,csak 4-5-öt. Mi lesz itt később!!!
Mindegy,lényeg,hogy azóta nem történt semmi. Minden rendben. Ma jön a védőnő megnézni a kislányt! Remélem többet nem kell ilyenek kitennem a kislányomat!

2010. június 17., csütörtök

Megszületett!


Szerdán bementem a kórházba,és egy ujjnyira voltam nyitva,amúgy ctg-re mentünk,de hamár ott voltunk és a fájások miatt is megvizsgált a doki! Mondta,hogy még várhatunk,mert ez csak egy ujjnyi,lehet hogy másnap,de lehet,hogy hétfő...
Én teljesen kész voltam,már menni sem nagyon tudtam,nagyon fájt is mindenem. Csütörtökön bementem magamtól,mert én úgy éreztem,hogy ebből gyerek lesz,de még mindig azt mondták,hogy bő egy ujjnyi,ctg-n viszont látszott,hogy nagyon erős fájásaim voltak,mondták,hogy benn maradhatok,de haza is mehetek,ha gondolom!
Hát én haza mentem! Pénteken beszéltem a dokival,és mondta,hogy nem szeretne így elengedni hétvégére,fáradjak be a magánrendelőjébe,és meglátjuk!Én már ott tartottam,hogy megkérem,hogy indítsa be a szülést,mert egyszerűen már nem bírom! Bementem fél5-kor,és azt mondta,hogy ez már bő két ujjnyi, irány a kórház,rendelés után jön,ha valami van sikítsak,de mondta,hogy kb éjfélre lesz baba! Hát elindultunk a Dél-Pestibe.
Párom elintézte a papirokat,doki már a rendelőből hívta a szülésznőt,aki már ott is volt,mire odaértünk! 6ra már a vajudóban voltam. Mondanom sem kell,hogy elromlott a ctg,és csak negyed akkora fájásokat mutatott ki,mint ami 2 napja volt és előző nap! mire rájöttek,hogy nem stimmel valami a géppel kb fél 10 volt,és hoztak egy másikat,és rögtön kaptam az EDA-t is.
Sokat nem segített, a lábam zsibbadt rendesen,de úgyanúgy éreztem a fájásokat. A lényeg,hogy mikor már a finishben voltunk vákummal rásegítettek,mert csak a fejét dugta ki a kisasszony,de végre kint volt a feje,a doki kisegítette a vállát,mikor mondja,hogy rátekeredett a köldökzsinor a mellkasára a gyereknek,és így nem maradhat... Abban a pillanatban a gyerek fogta magát,visszacsusszant,és mondták,hogy nyomjak,én nyomtam,a gyerek kidugta a fejét,és képzeljétek, azzal a lendülettel szószerint kibukfencezett,mert a fenekét is kitolta.
Sajnos nem nagyon tudom jól leírni,de mintha bukfenceznél egyet,a gyerek is így jött ki,32 öltésem van! A kórházban mindenkinek elmesélte a doki is és a szülésznő is,bárki jött be hozzám mindenki csak 32-esnek hívott,mindenki tudta,hogy hogy szültem!
Ami nagyon támogatott,és tartotta bennem a lelket,az az volt,hogy édesanyám jelen volt a szülésnél! Nagyon köszönöm ezt Anyukámnak! Rengeteg lelki erőtadott,még akkor is,ha ő ezt nem is tudja!!! Végig mellettem volt,támogatott!!! Nagyon sokat jelentett nekem! Párom kint izgult -anyum párjával-,mint igazi apuka,anyukám pedig ment helyzet jelentést adni. Megszenvedtünk,de megérte!
Mikor a kezembe adták,és mellém fektették,azt az érzés nem tudom leírni,és elmondani sem! A világ legcsodálatosabb élménye, és érzése. Minden fájdalmam elszállt. Most is könnybe lábad a szemem,ha rágondolok! Mikor elvitték a világ fájdalmát éreztem a szívemben,de tudtam,hogy pár óra és ismét láthatom a kislányunkat! Nem is aludtam egy percet sem éjszaka,nem telt gyorsan az idő,de lassan eljött a 6 óra,és megint a karjaimban tarthattam a kisbabánkat!
Tehát, május 29.-én 00:05-kor megszületett a kislányunk, Emilia Anita! A világ legszebb napja a számunkra!

2010. május 19., szerda


Voltunk pénteken doknál! Befordult a kisasszony,és a doki azt mondta,hogy szinte bármikor megszülhetem mostmár. Vicces volt,kérdeztem tőle,miközben a medencémnél járt az ultrahang,hogy mi ez a kerek,és mondta,hogy ez bizony a fejecskéje,úgyhogy felvette a "helyes" pozicíót a kisasszony! Megyünk jövő héten CTG-re,és utána méhszáj vizsgálat,nehogy meglepetés érjen,és hogy ki tudjuk nagyjából számolni,hogy kb mikor rohanjunk a kórházba! Jaj,már nagyon várom! 2,2 kg a kislány,a doki azt mondta,hogy teljesen normális,én egy kicsit félek,hogy nem-e kisebb,mint az átlag !De bízom a dokiban,biztos igaza van! Azt mondta még,hogy CTG után kiderül,hogy milyen állapotban van a méhlepény,és ha akkora a baj,akkor hamarabb kikerül a kislány a pocakomból,doki szerint életképes lenne - hála Istennek!!! Úgyhogy kiváncsi vagyok az eredményre,de nekem még annyira kis vékonynak tűnik,hogy jobban örülnék,ha benn maradna még egy picit,de persze nem én fogom eldönteni!

2010. május 11., kedd

35. hetet is betöltöttük! :)


Voltunk pénteken doknál! Befordult a kisasszony,és a doki azt mondta,hogy szinte bármikor megszülhetem mostmár. Vicces volt,kérdeztem tőle,miközben a medencémnél járt az ultrahang,hogy mi ez a kerek,és mondta,hogy ez bizony a fejecskéje,úgyhogy felvette a "helyes" pozicíót a kisasszony! Megyünk jövő héten CTG-re,és utána méhszáj vizsgálat,nehogy meglepetés érjen,és hogy ki tudjuk nagyjából számoln,hogy kb mikor rohanjunk a kórházba! Jaj,már nagyon várom! 2,2 kg a kislány,a doki azt mondta,hogy teljesen normális,én egy kicsit félek,hogy nem-e kisebb,mint az átlag !De bízom a dokiban,biztos igaza van! Azt mondta még,hogy CTG után kiderül,hogy milyen állapotban van a méhlepény,és ha akkora a baj,akkor hamarabb kikerül a kislány a pocakomból,doki szerint életképes lenne - hála Istennek!!! Úgyhogy kiváncsi vagyok az eredményre,de nekem még annyira kis vékonynak tűnik,hogy jobban örülnék,ha benn maradna még egy picit,de persze nem én fogom eldönteni!

34. hétnél járunk!


Nagyon boldoggá tesz,hogy már közeledik a várvavárt időpont. :D

Ezen a héten mentünk volna dokihoz,de átraktuk jövőhétre. Nagyon kiváncsi vagyok,hogy mekorka lehet a kislány! :D

Apa minden este nézegeti a pocakom,és úgy meresztgeti a szemét,mikor egyszerre rúg,tol,könyököl! :D Ténleg érdekes látvány! :D

Mikor eljutok a dokihoz,jövök,és beszámolok! :)

2010. május 2., vasárnap

Édesanyámnak!


Versek:
Édesanyámnak
A rengeteg jót, amit adtál.
Visszaadni, mondd, hogy tudom?
Az a sok szó, amit mondtál,
Elfeledni sosem fogom.

Köszönöm a törődésed,
gondozásod, nevelésed.
Mosolyodat, örömöd,
hogy felnevelted ezt a gyerkőcöt.

Ez a gyermek hogyan szeret?
Elmondani most nem lehet.
Beszéljenek most a sorok helyette:
Ez a gyerek anyukáját mindig nagyon szerette!

Elveszíteni téged?
Megállna az élet!
Jussanak e sorok eszedbe,
ha engem egy férfi oltárhoz vezetne.

Sok boldog Anyák-napját
kívánok neked!
Nem győzöm mondani:
"Köszönöm, hogy vagy nekem!"
Árpási Gyöngy

Mentovics Éva: Az én titkom

Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.

Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.

Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas - kettőt-hármat -
nem távozik egyhamar.

Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,

aztán fürgén tovalebben
- s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan -
s embermódon elsiet.

Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.


Édesanyám szeme

Olyan a te szemed,
Mint a nap az égen,
Őrködve kíséri
Minden kis lépésem.

Ragyogó sugarat
Szór minden utamra –
Őrködő szemedet
Felhő ne takarja.

Jóságos két szemed
Őrizőm, oltalmam:
Mint a fényes csillag
Mindig úgy csüng rajtam.

Jóságos két szemed
Könnyet ne hullasson,
Mint a fényes csillag
Mindig mosolyogjon.



2010. május 1., szombat

33. hét


Nagy örömmel írom soraimat,ezt a hetet is betöltöttük,és úgy érzem,hogy minden rendben.

Jövő héten megyünk dokihoz,és remélem megerősít ebben az érzésemben.

Tegnap egész nap kint voltunk a verőfényes napsütésben,gonsolom ez is közrejátszott abban,hogy egész nap mocorgott a kisasszony,de még este is nagyon aktív volt. Már nagyon látványos a mocorgása.

Kicsit megijedtem,mert ennyit nem szokott mocorogni,de az is lehet,hogy megfordult vagy csak élvezte a napsütést :)! Jövő héten kiderül,hogy mi volt ez az egész napos testmozgás! :D

2010. április 30., péntek

8. hónapban!

Megkaptuk a terheléses cukorvizsgálat,és a teljes labor (vér+vizelet) eredményt,doki szavaival élve: Tökéletes mindkettő! :D Nagyon boldogok vagyunk! :D

Másik nagyon nagy boldogság,hogy ma töltöttük be a 8. hónapot! :D Mostmár tényleg nincs sok hátra,hogy a karjainkban tarthassuk a kishercegnőnket! :D

Madarat lehetne velünk fogatni,mert hála Istennek eddig semmi baj nem volt,és reméljük nem is lesz!

Nagyon izgalmas,hogy durván egy hónap,és már nem pocaklakónk lesz, hanem karban fekvő kislányunk :D !!!

2010. április 22., csütörtök

Dokinál!

Pénteken (2010. 04. 02.) voltunk a dokinál! Hála Istennek minden rendben, 1,7 kg a kislány :D !

Még nem fordult be a "helyes" irányba. Éreztem is,hogy valami nagyon nyomja a bordámat,de azt hittem a kis lába,de pénteken kiderült,hogy a kis buksija az :D !

Megint keresgéltünk a lába között, (4D uh-ról tudjuk,hogy kislány,de szerettem volna,ha a mi orvosunk is megállapítja)de mindig úgy helyezkedik,hogy nehogy lássunk belőle valamit :)!

Megkértem a dokit,hogy állítsa meg a képet,hagy örökítsem meg,mert olyan szépen mutatta a kis arcát, bal kezével pedig a homlokát fogta.Mire megállította a doki,már a jobb kezét az arca elé tette :D ! Nem egy maga mutogató típus a kilányunk :D

A lényeg,hogy minden rendben!!!

2010. április 12., hétfő

30. hét


Betöltötük a 30. hetet is!

Már nincs sok hátra! Nagyon várjuk már,hogy megpillanthassuk a kislányukat!

Kaptunk csomó babaruhát,amit nagyon nagy élvezettel rakosgattam,rendszereztem a kislány szekrényében! Hihetetlen,hogy egy ekkora baba van a pocakomban!

Mivel már befordult,ezért tudom nagyjából.hogy hol helyezkedik el a kis feje,és mostanában nagyon sokat forgolódik :) !

Pénteken (2010.04.02.)délután megyünk dolkihoz,kiváncsi vagyok,hogy mekkora lehet a súlya a kisasszonynak!

Jövök,és mesélek :) !

29. hétben


Holnap (2010.03.24.)megyünk a védőnőhöz és fogorvoshoz is!Remélem a kisasszony nem nagyon érez az érzéstelenítőből semmit,és nyugodtam fog aludni a pocakomban!

Bár mostanában minden nagyobb zajra felébred,és egy nagy oldalba rugással jelzni nekem,hogy ő is hallotta !

Csak jövő héten jutunk el a dokihoz,30 hetesek leszünk!Nagyon izgalmas ez a része is a terhességnek!Már nagyon várom,hogy kikukkantson erre a világra a kisasszony!

7. hónapban


Nagyon izgalmas ez a hónap is! Nagyon érdekes,hogy mnnél kevesebb a hely,annál erősebben érzem,hogy milyeneket mocorog a pici lányunk!

Jövő héten megyünk uh-ra,ellenőrizzük a kisasszony súlyát!

Nagyon várjuk már idekinn!

2010. január 24., vasárnap

A várva várt pillanat


Az ultrahang előtti napom azzal telt el, hogy izgultam, gondolkoztam - főleg hülyeségeken! Egész családom nagyon türelmes volt velem, páromon láttam egy-két pillanatig a szomorúságot, de hamar elillant. Engem nagyon meglepett, de sikerült végig aludnom az éjszakát!

Eljött a nap, az október 15. reggel 6:25, amikor átléptem a kórház küszöbét. Elég nyomasztó volt, hogy a szülészeti osztályra kellett mennem, amikor még nem voltunk abban biztosak, hogy él - e a pici baba a pocakomban. Felhívtam a dokit,hogy itt vagyok. Rögtön behívott, aranyos volt, mondta hogy itt most egy kis babát keresünk! Kitapintotta a pocakomon,mondta,hogy itt bizony egy hat hetes (+1-2 napos) babának kell lennie! Következett a várva várt pillanat! A hüvelyi ultrahangon észre vettünk egy kis pontot, körülötte egy kör alakú csíkkal. Ő volt a mi kis babánk a köldök zsinórral, aki ÉLT!!!
Elsírtam magam! Nem zokogtam, de megkönnyeztem. Nem tudom leírni ezt az érzés, a világ legnagyobb boldogságát éltem át! Doki gratulált, Kismama vagyok - Anyuka leszek!!! Csak vigyorogni tudtam! Doki leküldött a vérvételre, jöttek a formaságok. De én csak vigyorogtam! Mondtam,hogy ne haragudjon,de csak ilyen arcot tudok vágni ,de értem amit mond, és figyelek!

Amint kiléptem a rendelőből, hívtam a páromat! Először nem tudott megszólalni, utána viszont hallottam a hangján, hogy boldog, és madarat lehetne vele fogatni!!! Nagyon jó érzés volt, hogy a párom is ennyire örül!!! Sajnos nem tudott eljönni velem, kora reggeltől dolgozott, de szerintem így is megvolt az öröm!

Lementem vérvételre, ahol egy tündéri hölgy fogadott. Kérdezte,hogy miért folyik a könnyem, hát elmeséltem neki röviden, hogy min mentünk keresztül egy hétig, mire ő megölelt, és gratulált!Megtörtént a vérvétel,és már rohantam is anyukámhoz, hogy elmeséljem a jó hírt! Persze rögtön a többi családtagot is értesítettem,hogy kb. 8 hónap múlva eggyel többen leszünk!

A legszebb nap volt, amit átélhettem eddigi életem folyamán!!!

2010. január 22., péntek

Az első ultrahang!

Miután ekkora boldogság ért bennünket a pozitív teszt miatt, szinte azonnal az orvoshoz futottam volna! Sajnos nem volt rá lehetőség így este 6 tájékán, csak telefonálni tudtam, ezt is tettem! Október 5. 14:30-ra kaptam időpontot, következő hét hétfőre. Addig volt még 4 nap! 4 nap izgalom, hogy vajon szülők leszünk- e vagy sem,vagy ez a z egész egy tévedés?! 4 napon keresztül azon járt az eszem, hogy mi is lehet odabenn a kisbabánkkal... Gondolom gyakorló anyukák, és kismamák tudják, hogy ez mennyire "jó - borzasztó" érzés! (Ha leendő kismama vagy, akkor csak annyit tudok mondani, hogy ez a legjobb - legborzasztóbb izgalom a világon!)

Talán ez az érzés döbbentett rá,hogy már nem vagyok gyerek! Most már egy másik emberért is felelős vagyok, akinek az élete egyelőre az én kezemben (pocakomban) van! Hihetetlen, hogy már maga a tudat, hogy anyuka leszek ekkora izgalommal jár! Már most izgulok,hogy mi lehet odabenn a kisbabánkkal!

Nagyon féltem, de eljött végre a hétfő délután 14:30!Édesanyámmal mentem! Hála Istennek össze vagyunk nőve, olyan anya-lány kapcsolatunk van, ami nem sok embernek adatott meg sajnos! Életem összes fontos pillanatában velem volt akár fizikailag, akár lelkileg,de Ő ott volt!
A doktor úr tapintás alapján azt mondta,hogy 4-5 hetes terhes lehetek! Én boldogan vigyorogva könnyes szemmel néztem anyukámra, az ő szemébe is könnyek szöktek,hisz szembesült azzal,hogy a kislánya anyuka, ő maga nagymama lesz!

Szinte már a fellegek közt jártam,mikor az orvos hüvelyi ultrahang közben megkérdezte, hogy mióta nincs meg? Mire én okosan azt feleltem, hogy 7 hete! Doki lefehéredett, ez által én is, és anyu is... Mondta, hogy ő nem látja ilyen későinek, de az a baj,hogy az ultrahangon még csak egy pici feket folt látszik,ami a méhem!
Engem a víz levert, és azon gondolkoztam,hogy nem lehet velem ilyen kegyetlen az élet,hogy az első babám (nem volt soha abortuszom), és nem éli túl az első napokat...
Doki azt mondta nyugtatás képpen, hogy várjunk még egy hetet 10 napot, ha akkor látszani fog, egy élő kis embrió lesz a hasamban, ha nem akkor egy életképtelen. Látta rajtam, hogy zokogni készülök, és próbált nyugtatgatni! Azt is hozzátette,hogy ne stresszeljem túl (gondoltam,kösz, könnyű neked...), mert attól is elmehet a babuci, ha szerencsénk van és él, akkor ne rontsam az esélyeit!
Hát én kijöttem és csak azért nem kaptam sírógörcsöt,mert a kisbaba járt a fejemben,hogy neki ezzel nem árthatok! Bármimet,az életemet is odaadtam volna szülés után, csak a baba hagy jöjjön a világra!

Ezzel a "jó" hírrel kellett hazamennem,persze páromat rögtön hívtam!De szegény olyan ideges lett, hogy inkább nem is folytattam a beszélgetést, házak építésével foglalkozil, és nem szerettem volna,ha véletlenül leszambázik a födémről- elég volt egy csapás egy napra!
Ebben az izgalomban töltöttem el 10 napot! Azért 10 napot, mert anyukám azt javasolta, hogy inkább több időt várjunk, nehogy túl korán legyen még!
Ezt az izgalmat viszont tényleg nem kívánom senkinek, az ellenségemnek sem! Ez nem "jó - borzasztó" érzés volt. Ez egy szörnyű félelem volt 10 napig! Drága anyukám azzal nyugtatott, hogy arra még gondolni sem szabad, hogy a kis drágaság nem él, biztos, hogy él, olyan vérvonalat örököl mindkét részről, hogy a jég hátán is megélne! Nagyon fontos volt, hogy ennyire támogatott!!! Párom is így állt hozzá, csak én vészmadárkodtam magamban, és néha hangosan is...

Még mindig volt egy nap a vizsgálatig...

2010. január 20., szerda

A teszt! Szerintem szülők leszünk!!!


Szeptember 30-án elmentem egy terhességi tesztet venni!
Beballagok egy gyógyszertárba, megkérem a gyógyszerész hölgyet, hogy segítsen nekem, hogy a "legjobb" tesztet kapjam meg! Gondoltam, mivel vigyorgok, mint a vadalma, és biztositani próbálom arcmimikámmal a hölgyet, hogy erre várok napok óta, nem egészen ezt a hozzáállást vártam! A gyógyszerész egy idősebb nő volt, aki viszont arról biztosított az arcjátékával, hogy nem biztos hogy neked gyereket kéne vállalnod... Hát nagy nehezen hozzájutottam a teszthez!

Hazamentem, hogy a gyógyszertári sokk után végre jó hírt kapjak! Mondanom sem kell, hogy a teszt a legőskoribb alkalmazás volt a terhességem kiderítésére.
Csináltam már terhességi tesztet pár hónappal ezelőtt, mikor még tablettát szedtem (volt, hogy véletlenül kihagytam egy tabit), és azt hittem hasonló képpen kell használnom ezt, mint a pár hónappal ezelőttit. Hát nem... Annyira izgultam,hogy nem olvastam el a hozzájáró utasítást, és elrontottam.. (A csepegtetős megoldás helyett ki kellett volna mérnem pár cl-t, pontosan egyenesen tartani a pálcikát 10 percig - hát én nem ezt tettem... azt hittem rácsöpögtetek, mint általában a normál tesztek használati utasítása alapján!)
Örjöngtem, kiborúltam... tiszta idegbeteg voltam egész nap, mire anyukám megnyugtatott, hogy nem dölt össze a világ... holnap veszek egy másik tesztet! Én az nap rohantam vissza, és vettem ettől a kedves hölgytől még egy tesztet, de elötte megnéztem az interneten, hogy melyiket!

Haza vittem (legalábbis azt hittem)... Este 7 óra volt,és azon járt az eszem,hogy mit csináljak: megpróbáljam vagy ne? A táskámban volt, és félórát szemeztem a táskámmal... Az orvosok azt ajánlják, hogy a reggeli első mosdó használat után kellene elvégezni... Forogtak a kerekek, a párom is hazaért, és kérdezte, hogy érzem magam. Tudta, hogy nem sikerült a reggeli teszt! Nagyon el voltam keseredve, de megnyugtatott, hogy reggel minden megváltozik, biztos,hogy jók a megérzéseim, és holnap rádöbbenek, hogy anyuka leszek! Ezt a támogatást kellene minden nőnek megkapnia a párjától egy ilyen pillanatban, és én voltam ilyen szerencsés. Megfogadtam a tanácsát! Már csak egy bibi volt: anyukámnál hagytam a tesztet, az anyukám gyógyszerét hoztam el helyette.... Úgyhogy csak a másnap maradt, de biztos akartam lenni a dolgomban, így elraktároztam amit kellett, és egész nap azon izgultam,hogy hazaérjek, és elvégezzem a tesztet.

Otthon voltam délután 6-ra, és elvégeztem a tesztet. Pozitív lett!!!
Nagyon boldog voltam! Ayukám volt az első, akit felhívtam! Utána szépen sorban a családot!
A páromat nem! Hivott, mikor elindult haza a munkahelyéről, de össze-vissza beszéltem neki, hogy nem lett jó a teszt, már megint valami nem stimmel, és nincs rajta csík! Nem szép dolog, de látni szerettem volna az arcán a boldogságot!
Hazaért! Láttam az arcán, hogy el van keseredve, kicsit butusnak nézet, hogy nem sikerül 2 tesztet megcsinálnom! Végre leült, kérdeztem, hogy jöhet- e a kaja, és mondta, hogy igen - egy mély sóhajtás kiséretében. (Napközben vettem egy kis papucskát, ami világos zöld, mert nem tudhatjuk, hogy fiú vagy lány, gondoltam ez jó szín lesz.) Vittem be a tányért amin a papucskák voltak, és leraktam elé! Nézett rám kicsit furán, nem értette. Mikor elé raktam a tesztet, már világossá vált, hogy apuka lesz!
Megölelt, és nem tudott mást tenni csak vigyorogni! Én szintén csak ennyit tettem!

Hát nálunk így zajlott a tesztelés, és a jó hír közlése. Szülők leszünk!!!


2010. január 19., kedd

A fogamzásgátló elhagyása

Párom és én eldöntöttük július elején, hogy abbahagyom a gyógyszert abban a hónapban. Eljött a július 27. és az utolsó tabletta napja. Megkérdeztem az orvosomat, hogy jó uton haladunk-e, mire azt válaszolta,hogy igen, és indulhat a "próbálkozás" kisbaba ügyben!
Nem is húztuk - halasztottuk, de a kapcsolatunk természetes ritmusában haladva "próbálkoztunk"!
Nem voltam benne biztos, hogy egyhamar teherbe eshetek. Elfogott egy olyan érzés mélyen, legbelül, hogy mi van, ha nem lehet gyermekem?! Nagyon féltem, hogy ezt az isteni áldást nem élhetem át,pedig nőnek születtem! Hála Istennek, eddig nem találtak nálam semmi erre utaló nyomot, egészséges vagyok, és minden óramű pontossággal működött (ezzel próbáltam magam nyugtatni)!
De olvastam olyan cikkeket újságban, interneten, melyekben a fogamzásgátló kitisztulási ideje általában fél év. Az orvosom azzal nyugtatott, hogy nagyon fogékony vagyok, és minnél hamarabb fogan meg a baba, annál biztosabb,hogy erős inmunrendszerrel rendelkezik az utód, mivel életben maradt!

Augusztusz 21.-ét írtunk,és megjött. Gondoltam ez természetes, az igazság az, amit olvastam, a féléves tisztulás: a "pihi"!
Éltük a kis életünket, bennem dolgozott a kétely- lehet, hogy nem vagyok mégsem annyira fogékony?! De próbáltam elhesegetni ezeket a gondolatokat, mert mégsem állhatók így neki az "új életünknek"! Mindennap e körül jártak a gondolataim, és alig vártam, hogy ismét 21. legyen a naptárban...

Egyik este úgy éreztem,hogy most fogant meg a gyermekünk... Lehet,hogy ez butaság,de mégis így éreztem ! Ez volt szeptember 15-én, másnap éreztem, hogy a mellem kicsit feszít. Gondoltam, csak bebeszélem magamnak, nem érezhetem már más nap, hogy egy élet kezdete lakik a pocakomban. Egyre jobban feszített a cicim, gondoltam jön a hó vége és minden kiderül!
Hát nagy nehezen elérkeztünk a szeptember hónap végéhez... - 2 hónapnak tünt, nem egynek!- mikor észrevettem, hogy se görcs, se semmi! Nem jött meg... Nekem még sosem késett, nem maradt el. Mégsem mertem leszögezni,hogy én tuti teherbe estem.

Folyt. köv. a Teszt c. bejegyzésemben!

Első bejegyzés

Huu...Hát hol is kezdjem... Félve vágok bele a bloggolásba,mivel eddig még nem tettem!

De remélem, rajtam és családomon kívül más is el fogja olvasni! Úgy éreztem,ha már ennyire fejlett a világ, és nem csak az újságírok, riporterek készíthetnek szösszeneteket, hanem mi is (dilettánsok) közzétehetjük írásainkat, akkor én is megpróbálom! Több blogot is megkukkantottam,hogy egyáltalán némi fogalmam legyen arról, hogyan működik ez a kellemes idő töltés! No, de ennyit a félelmeimről!

Azért indítottam meg a saját blogomat, hogy meg tudjam osztani veletek a pocaklakómmal kapcsolatos érzéseimet,tapasztalataimat!
Én nagyon szeretem attól hallani az élethelyzetek megpróbáltatásait, örömeit, megoldásait, aki át is élte!Le fogom írni napló szerűen az eddigi és ezutáni élményeimet, aggódalmaimat, félelmeimet és megoldásaimat! A személyes dolgokra, ill. magára a naplóra a címkéim közt találtok!

Remélem érdekesnek találjátok, és segítségetekre leszek bármiben!

Jó szorakozást,és olvasgatást kívánok!