Az ultrahang előtti napom azzal telt el, hogy izgultam, gondolkoztam - főleg hülyeségeken! Egész családom nagyon türelmes volt velem, páromon láttam egy-két pillanatig a szomorúságot, de hamar elillant. Engem nagyon meglepett, de sikerült végig aludnom az éjszakát!
Eljött a nap, az október 15. reggel 6:25, amikor átléptem a kórház küszöbét. Elég nyomasztó volt, hogy a szülészeti osztályra kellett mennem, amikor még nem voltunk abban biztosak, hogy él - e a pici baba a pocakomban. Felhívtam a dokit,hogy itt vagyok. Rögtön behívott, aranyos volt, mondta hogy itt most egy kis babát keresünk! Kitapintotta a pocakomon,mondta,hogy itt bizony egy hat hetes (+1-2 napos) babának kell lennie! Következett a várva várt pillanat! A hüvelyi ultrahangon észre vettünk egy kis pontot, körülötte egy kör alakú csíkkal. Ő volt a mi kis babánk a köldök zsinórral, aki ÉLT!!!
Elsírtam magam! Nem zokogtam, de megkönnyeztem. Nem tudom leírni ezt az érzés, a világ legnagyobb boldogságát éltem át! Doki gratulált, Kismama vagyok - Anyuka leszek!!! Csak vigyorogni tudtam! Doki leküldött a vérvételre, jöttek a formaságok. De én csak vigyorogtam! Mondtam,hogy ne haragudjon,de csak ilyen arcot tudok vágni ,de értem amit mond, és figyelek!
Amint kiléptem a rendelőből, hívtam a páromat! Először nem tudott megszólalni, utána viszont hallottam a hangján, hogy boldog, és madarat lehetne vele fogatni!!! Nagyon jó érzés volt, hogy a párom is ennyire örül!!! Sajnos nem tudott eljönni velem, kora reggeltől dolgozott, de szerintem így is megvolt az öröm!
Lementem vérvételre, ahol egy tündéri hölgy fogadott. Kérdezte,hogy miért folyik a könnyem, hát elmeséltem neki röviden, hogy min mentünk keresztül egy hétig, mire ő megölelt, és gratulált!Megtörtént a vérvétel,és már rohantam is anyukámhoz, hogy elmeséljem a jó hírt! Persze rögtön a többi családtagot is értesítettem,hogy kb. 8 hónap múlva eggyel többen leszünk!
A legszebb nap volt, amit átélhettem eddigi életem folyamán!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése