Szerdán bementem a kórházba,és egy ujjnyira voltam nyitva,amúgy ctg-re mentünk,de hamár ott voltunk és a fájások miatt is megvizsgált a doki! Mondta,hogy még várhatunk,mert ez csak egy ujjnyi,lehet hogy másnap,de lehet,hogy hétfő...
Én teljesen kész voltam,már menni sem nagyon tudtam,nagyon fájt is mindenem. Csütörtökön bementem magamtól,mert én úgy éreztem,hogy ebből gyerek lesz,de még mindig azt mondták,hogy bő egy ujjnyi,ctg-n viszont látszott,hogy nagyon erős fájásaim voltak,mondták,hogy benn maradhatok,de haza is mehetek,ha gondolom!
Hát én haza mentem! Pénteken beszéltem a dokival,és mondta,hogy nem szeretne így elengedni hétvégére,fáradjak be a magánrendelőjébe,és meglátjuk!Én már ott tartottam,hogy megkérem,hogy indítsa be a szülést,mert egyszerűen már nem bírom! Bementem fél5-kor,és azt mondta,hogy ez már bő két ujjnyi, irány a kórház,rendelés után jön,ha valami van sikítsak,de mondta,hogy kb éjfélre lesz baba! Hát elindultunk a Dél-Pestibe.
Párom elintézte a papirokat,doki már a rendelőből hívta a szülésznőt,aki már ott is volt,mire odaértünk! 6ra már a vajudóban voltam. Mondanom sem kell,hogy elromlott a ctg,és csak negyed akkora fájásokat mutatott ki,mint ami 2 napja volt és előző nap! mire rájöttek,hogy nem stimmel valami a géppel kb fél 10 volt,és hoztak egy másikat,és rögtön kaptam az EDA-t is.
Sokat nem segített, a lábam zsibbadt rendesen,de úgyanúgy éreztem a fájásokat. A lényeg,hogy mikor már a finishben voltunk vákummal rásegítettek,mert csak a fejét dugta ki a kisasszony,de végre kint volt a feje,a doki kisegítette a vállát,mikor mondja,hogy rátekeredett a köldökzsinor a mellkasára a gyereknek,és így nem maradhat... Abban a pillanatban a gyerek fogta magát,visszacsusszant,és mondták,hogy nyomjak,én nyomtam,a gyerek kidugta a fejét,és képzeljétek, azzal a lendülettel szószerint kibukfencezett,mert a fenekét is kitolta.
Sajnos nem nagyon tudom jól leírni,de mintha bukfenceznél egyet,a gyerek is így jött ki,32 öltésem van! A kórházban mindenkinek elmesélte a doki is és a szülésznő is,bárki jött be hozzám mindenki csak 32-esnek hívott,mindenki tudta,hogy hogy szültem!
Ami nagyon támogatott,és tartotta bennem a lelket,az az volt,hogy édesanyám jelen volt a szülésnél! Nagyon köszönöm ezt Anyukámnak! Rengeteg lelki erőtadott,még akkor is,ha ő ezt nem is tudja!!! Végig mellettem volt,támogatott!!! Nagyon sokat jelentett nekem! Párom kint izgult -anyum párjával-,mint igazi apuka,anyukám pedig ment helyzet jelentést adni. Megszenvedtünk,de megérte!
Mikor a kezembe adták,és mellém fektették,azt az érzés nem tudom leírni,és elmondani sem! A világ legcsodálatosabb élménye, és érzése. Minden fájdalmam elszállt. Most is könnybe lábad a szemem,ha rágondolok! Mikor elvitték a világ fájdalmát éreztem a szívemben,de tudtam,hogy pár óra és ismét láthatom a kislányunkat! Nem is aludtam egy percet sem éjszaka,nem telt gyorsan az idő,de lassan eljött a 6 óra,és megint a karjaimban tarthattam a kisbabánkat!
Tehát, május 29.-én 00:05-kor megszületett a kislányunk, Emilia Anita! A világ legszebb napja a számunkra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése