Talán ez az érzés döbbentett rá,hogy már nem vagyok gyerek! Most már egy másik emberért is felelős vagyok, akinek az élete egyelőre az én kezemben (pocakomban) van! Hihetetlen, hogy már maga a tudat, hogy anyuka leszek ekkora izgalommal jár! Már most izgulok,hogy mi lehet odabenn a kisbabánkkal!
Nagyon féltem, de eljött végre a hétfő délután 14:30!Édesanyámmal mentem! Hála Istennek össze vagyunk nőve, olyan anya-lány kapcsolatunk van, ami nem sok embernek adatott meg sajnos! Életem összes fontos pillanatában velem volt akár fizikailag, akár lelkileg,de Ő ott volt!
A doktor úr tapintás alapján azt mondta,hogy 4-5 hetes terhes lehetek! Én boldogan vigyorogva könnyes szemmel néztem anyukámra, az ő szemébe is könnyek szöktek,hisz szembesült azzal,hogy a kislánya anyuka, ő maga nagymama lesz!
Szinte már a fellegek közt jártam,mikor az orvos hüvelyi ultrahang közben megkérdezte, hogy mióta nincs meg? Mire én okosan azt feleltem, hogy 7 hete! Doki lefehéredett, ez által én is, és anyu is... Mondta, hogy ő nem látja ilyen későinek, de az a baj,hogy az ultrahangon még csak egy pici feket folt látszik,ami a méhem!
Engem a víz levert, és azon gondolkoztam,hogy nem lehet velem ilyen kegyetlen az élet,hogy az első babám (nem volt soha abortuszom), és nem éli túl az első napokat...
Doki azt mondta nyugtatás képpen, hogy várjunk még egy hetet 10 napot, ha akkor látszani fog, egy élő kis embrió lesz a hasamban, ha nem akkor egy életképtelen. Látta rajtam, hogy zokogni készülök, és próbált nyugtatgatni! Azt is hozzátette,hogy ne stresszeljem túl (gondoltam,kösz, könnyű neked...), mert attól is elmehet a babuci, ha szerencsénk van és él, akkor ne rontsam az esélyeit!
Hát én kijöttem és csak azért nem kaptam sírógörcsöt,mert a kisbaba járt a fejemben,hogy neki ezzel nem árthatok! Bármimet,az életemet is odaadtam volna szülés után, csak a baba hagy jöjjön a világra!
Ezzel a "jó" hírrel kellett hazamennem,persze páromat rögtön hívtam!De szegény olyan ideges lett, hogy inkább nem is folytattam a beszélgetést, házak építésével foglalkozil, és nem szerettem volna,ha véletlenül leszambázik a födémről- elég volt egy csapás egy napra!
Ebben az izgalomban töltöttem el 10 napot! Azért 10 napot, mert anyukám azt javasolta, hogy inkább több időt várjunk, nehogy túl korán legyen még!
Ezt az izgalmat viszont tényleg nem kívánom senkinek, az ellenségemnek sem! Ez nem "jó - borzasztó" érzés volt. Ez egy szörnyű félelem volt 10 napig! Drága anyukám azzal nyugtatott, hogy arra még gondolni sem szabad, hogy a kis drágaság nem él, biztos, hogy él, olyan vérvonalat örököl mindkét részről, hogy a jég hátán is megélne! Nagyon fontos volt, hogy ennyire támogatott!!! Párom is így állt hozzá, csak én vészmadárkodtam magamban, és néha hangosan is...
Még mindig volt egy nap a vizsgálatig...
Hm, Barbika, tényleg 7 HETE késett???És úgy nem látta, vagy csak elírtad?
VálaszTörlés"Jó-borzasztó" érzés... hm... kíváncsi vagyok... :)
Nekem tetszik az új külső, olyan csajos :)
Nikletty
Szia Niki!
VálaszTörlésNem, augusztus végén jött meg, és szeptember végén már nem...csak 4-5 hete késett!Én jegyeztem fel rosszul,ezért sem láthatta. utólag ezt megbeszéltük...hogy én voltam a hülye :)
Édes vagy! Köszi a dicséretet!