Nem is húztuk - halasztottuk, de a kapcsolatunk természetes ritmusában haladva "próbálkoztunk"!
Nem voltam benne biztos, hogy egyhamar teherbe eshetek. Elfogott egy olyan érzés mélyen, legbelül, hogy mi van, ha nem lehet gyermekem?! Nagyon féltem, hogy ezt az isteni áldást nem élhetem át,pedig nőnek születtem! Hála Istennek, eddig nem találtak nálam semmi erre utaló nyomot, egészséges vagyok, és minden óramű pontossággal működött (ezzel próbáltam magam nyugtatni)!
De olvastam olyan cikkeket újságban, interneten, melyekben a fogamzásgátló kitisztulási ideje általában fél év. Az orvosom azzal nyugtatott, hogy nagyon fogékony vagyok, és minnél hamarabb fogan meg a baba, annál biztosabb,hogy erős inmunrendszerrel rendelkezik az utód, mivel életben maradt!
Augusztusz 21.-ét írtunk,és megjött. Gondoltam ez természetes, az igazság az, amit olvastam, a féléves tisztulás: a "pihi"!
Éltük a kis életünket, bennem dolgozott a kétely- lehet, hogy nem vagyok mégsem annyira fogékony?! De próbáltam elhesegetni ezeket a gondolatokat, mert mégsem állhatók így neki az "új életünknek"! Mindennap e körül jártak a gondolataim, és alig vártam, hogy ismét 21. legyen a naptárban...
Egyik este úgy éreztem,hogy most fogant meg a gyermekünk... Lehet,hogy ez butaság,de mégis így éreztem ! Ez volt szeptember 15-én, másnap éreztem, hogy a mellem kicsit feszít. Gondoltam, csak bebeszélem magamnak, nem érezhetem már más nap, hogy egy élet kezdete lakik a pocakomban. Egyre jobban feszített a cicim, gondoltam jön a hó vége és minden kiderül!
Hát nagy nehezen elérkeztünk a szeptember hónap végéhez... - 2 hónapnak tünt, nem egynek!- mikor észrevettem, hogy se görcs, se semmi! Nem jött meg... Nekem még sosem késett, nem maradt el. Mégsem mertem leszögezni,hogy én tuti teherbe estem.
Folyt. köv. a Teszt c. bejegyzésemben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése