Tegnap este

Tegnap,mikor éppen a vacsoránkat fogyasztottuk párommal, Mili rákezdett a szokásos "áriázáshoz". Mostanában a magashangokat részesíti előnyben,ez főleg akkor izgi,mikor előbukkan a migrénes fejfájásom. :D Biztos most edz Mili a hangjával,hogy később már meg se kottyanjon! Mikor másfél óra után "kiénekelte" a magas C-t,oda fordult hozzám,addig helyezkedett,amíg szinte belém bújt,megfogta a kezem,és hátra döntve a fejét engem nézett. Én ezeket a pillanatokat annyira meghatódottan élem át,hogy sírni tudnék. Annyira hihetetlen,hogy van egy kisember,aki még szinte nem is tudja,hogy ezekkel a pillanatokkal mennyi szeretetet ad nekem. Kb. egy perc múlva elaludt,de nem mozdult meg,nem engedte el a kezem,csak a kis szemét csukta le. És aludt. Nagyon elérzékenyültem,tényleg a világon nincs is ennél szebb,mikor a gyermekünk hozzánk bújik!