Rengeteg dolog történt velünk ennyi idő alatt, nem kezdem el sorolni,talán a legfontosabb,hogy jól vagyok, mondjuk Milike most lábadozik ki a (doki szerinti : ) tavaszi náthából. Nekem persze sikerült elkapnom,így most már én vagyok beteg... De a lényeg,hogy Milike 12,5 kg, 86 cm, 16 foga van, a haja a fenekéig ér lassan, és nagyon eleven.
Ahogy ecseteltem feljebb, tényleg nagyon durva,hogy egy perc nyugtom sincs! Nagyon vártam,hogy elinduljon, most már azt várom,hogy délután aludjon egy kicsit,addig is van egy kis szusszanásnyi időm. Gondolom, így már érthető,hogy miért nem nagyon írogattam a blogba! Nem baj,erőt veszek magamon,és megpróbálom folytatni, mert megígértem magamnak,hogy jegyzeteket írok a kisasszonyról a "kisasszonynak" :) !
Lassan itt a második szülinap,nagyon várom már,eszméletlenül rohan az idő... Tényleg olyan,mintha pár hónapja született volna ( mondjuk az a pár hónap reálisan 21 lesz lassan), és már szalad,önálló akarata van (elég régóta :D ), és visszabeszél! :D Persze anya mindent tűr és csak a legszűkségesebbeknél emeli fel a hangját, pl. tegnap előtt,mikor Milike levette az asztalról a joghurtot és a kanalat, és úgy döntött,hogy nem a joghurtos pohárból eszik,hanem a francia ágyról - természetesen az egészet ráborította :D . Pl. akkor is rászólok Milikére,mikor kiborítja direkt a poharából a vizet,és tapicskol benne vagy zokniban járkál a kiborított vízben... Hát ilyen ez az anyai sors. És én még csodálkoztam,hogy miért a "nem" szót tanulja meg a gyerek a legkönnyebben - mert szinte idáig ezt hallotta a legtöbbször,főleg az én édes Milikém! :D
Zárom soraimat,igyekszem írni,feltéve,ha még olvassa valaki :D!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése